Дьордь Мегеш
Дьордь Мегеш (1746, Вишково — 12 березня 1809, Клуж-Напока) — доктор філософії, викладач реформатського коледжу, письменник.
| Дьордь Мегеш | ||||
|---|---|---|---|---|
| Народився |
1746 Вишково, Хустський район, Марамароська жупа, Угорське королівство | |||
| Помер |
12 березня 1809[1] Клуж-Напока, Румунія | |||
| Країна |
 Угорщина | |||
| Діяльність | письменник | |||
| Конфесія | протестантизм | |||
| Діти | Sámuel Méhesd | |||
|
| ||||
Біографія ред.
Навчався в Марамуреші, Клуж-Напоці, Геттінгені, Тюбінзі та Утрехті. З 1775 р. був реформатським пастором у Сібіу. У листопаді 1776 року в коледжі Клуж-Напоки був призначений доцентом філософії та математики, а згодом став звичайним викладачем до самої смерті. Він викладав філософію на основі творів Крістіана Вольфа, Лейбніца та Канта. Рукописи його цікавих підручників коледжу, що відображають філософію Канта, зберігалися в бібліотеці Реформатського коледжу в Клуж-Напоці.[2]
Творчість ред.
- Temetési oratio. Mellyben néh. Mélt. l. b. Alvinczy Gábor ur … utolsó tisztesség tételének alkalmatosságával, az ember rövid életének akármely kedvetlen viszontagságaiban és főképen annak bizonytalan végében tündöklő véghetetlen isteni bölcsességnek némi némű nyomait kivánta szemléltetni … A kolozsvári belső-farkas-utczai templomban 1788. Szent Jakab hava 22. Kolozsvár, 1789. (Verestói beszédével együtt).
- A jó vitéznek Istentől ajándékoztatott és az emberi szorgalmatosság által kipalléroztatott fegyverekkel felkészült, és földi győzedelmei után az halhatatlan győzedelmes lelkek seregében általlépett ifju vitéz néhai mélt. l. b. Losonczi Bánffi István ur, életében a b. Splényi gyalog regementnek egyik vitéz főhadnagya … A kit előállitani igyekezett hajdani egyik tanítója … a kolozsvári farkas-utczai nagytemlomban 1794. Kisasszony havának 11. napján. U. ott, 1795. (Szatmári Pap Mihály gyászbeszédével együtt).
- Arithmetika. Az alsóbb osztályok számára. Kiadta Méhes Sámuel. U. ott, 1814. (Belső czíme: Az arithmetikának első része, melyben a számvetéseknek közönséges regulái adattatnak elő. Ujabb kiadásai: 1819. és 1833. ugyanott).
Gyászverset írt a Pataki Sára asszony, b. Intze Mihály házastársának emlékére: Emlékezet oszlopa (Kolozsvár, 1794) cz. gyűjteményes munkába.
Levelei a m. n. múzeumban: Sógorához Incze Sámuelhez: Kolozsvár 1784. szeptember 19., 1788. január 27. és április 6.
Примітки ред.
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10316.htm
- ↑ 1830-1913., Szinnyei, József, (1902). Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky Viktor Akadémiai Könyvkereskedése. OCLC 895212878.
Джерела ред.
- Magyar életrajzi lexikon [Архівовано 22 червня 2021 у Wayback Machine.] (угор.)
- https://web.archive.org/web/20071007015532/http://kollegium.ro/betekintes/betekintes.htm (угор.)